Én Máni vagyok, Jézus Krisztus apostola,
kit azzá tett az igazság atyjának akarata.
Általa létezem, belőle eredek,
akire nézve vannak mindenek,
kinek létezése nem fogyatkozó,
mert ő örök éltű, örökkévaló.
Minden igazságot általa kapok,
így az ő akaratából vagyok.
Az igazságot, mit magamban hordtam,
a velem utazóknak megmutattam.
A békességeseknek békességet hoztam,
a halhatatlan nemzetségnek a reményről szóltam.
Az igazságban járni tudókat magam mellé vettem,
és őket a felfelé vezető ösvényhez vezettem.
A "fölfelé vezető ösvény", a híd a dialektika és a statika között nem a fent és lent egyszerű összekapcsolása, hanem út az egészen más, az ellentétek nélküli Fényvilág felé. Máni, a Küldött a többiekhez, minden korszak nagy beavatottaihoz hasonlóan lényegében foglalta egybe a két világot, hogy a láthatatlant láthatóvá, a rejtettet megnyilvánulóvá tegye. Létrehozta tanítását, mely nem csak vallás és művészet, hanem a kor viszonyai között kivitelezhető gyakorlati, külső és belső életviteli is volt. Közösségbe fogadta azokat, akik keresték és vállalták a Fény útját.
Tóth Tibor hiánypótló tanulmánya mintegy a "fény árnyékát", a manicheizmus történetét, a tanhoz tartozó főbb fogalmakat foglalja össze, míg Pintér Zsolt előszava további történeti és kultúrtörténeti adatokkal szolgál.
Köszönet a szerzőnek, hogy munkájának eredményét a manicheizmus iránt érdeklődők rendelkezésére bocsátotta.
