Erdélyi tél

Nincs raktáron
Erdélyi tél
Kovács György
Erdélyi tél
antik (Cserépfalvi), 1938
351 o., vászon kötés (sérült) védőborítóval
jelenleg nem kapható, de előjegyezhető
Részletek

Egy időben erős divat volt, hogy a meginduló író könyve elé valamelyik nevesebb ember előszót írjon. Ma nem olyan általános ez a szokás, de előfordul, hogy a könyvet előszóban ajánlja és dicséri egy másik szakmabéli. Az ajánlásnak ezt a formáját nem tartom helyénvalónak. Egyrészt azért nem, mert bizonyos üzletszerűség tapad hozzá, mely nem az író dolga, hanem a kiadó hivatása. Másrészt azért sem, mert a polgári olvasóközönség ma már olyan „tudós”, hogy a könyvet nemcsak helyesen értékelni tudja, hanem az író kifejezőeszközei dolgában is otthonos, s így a mondanivalót magyarázat nélkül is jól megérti.

Más kérdés azonban rövid és helytálló arcképet festeni valakiről, aki elég elszánt és bogaras ahhoz, hogy megélhetését szorosan összefűzze elhivatottságával, s magát és hozzátartozóit abból akarja eltartani, hogy nem alkuszik meg.

Tudomásul kell venni, hogy ilyen emberek vannak, bár kérdés az, hogy a polgári társadalom mai formájában megérdemli-e az ilyen embereket. Vegyük úgy, hogy nem társadalmi osztályoknak írunk, hanem embereknek, akik elégedetlenül élnek osztályok keretein belül és kívül, s akiknek ha nincs is módjukban egy emberibb közösség létrehozásán munkálkodni, de legalább vágyódnak ilyen után.

Nem kételkedem abban, hogy ezek az emberek tiszteletükkel és megbecsülésükkel éppen úgy odaállnak e könyv fiatal szerzője mellé is, mint más arra érdemesült gondolkodó és építő mellé.

Nehéz és küzdelmes élet áll a háta mögött ennek az írónak, pedig gyermekember még, huszonhét esztendős. S hát még előtte! De bírja, ez a fontos; és nyugodtan el lehet mondani róla, a mai embertördelő világban, hogy lelkileg teljesen töretlen. Kicsi székely faluban született, ahol kálvinista pap volt az édesapja. Korán elveszítette édesapját, de a gyermekkor és az ifjúság nehéz esztendein áldozatok nélkül tudott átvergődni: eszményeit szeplők és árulás nélkül mentette ki a mindennapi küzdelmekből, s ápolni tudta a hitét, hogy jobb embert és jövőt bíróbb erdélyi magyarságot kell nevelni.

A falusi értelmiség vívódó és esendő rétegéből jött, s ma is közelről látja s magában érzi ezeknek az embereknek sorsát. Emberi hitele van arra, hogy ezt a világot elénk tárja; hibáit és erényeit, mint közíró és mint regényíró, megmutassa.

Az erdélyi magyarságot át kell formálni, hogy a változott viszonyok között is elviselhető módon meg tudjon élni. Ebben az átformálásban a falusi értelmiségnek döntő szerepe van. Irodalmon túl népi, sőt nemzeti feladatot teljesít, aki jobb értelmiségi réteget nevel falvainkban, s ennek a jobb értelmiségnek teendőket és utat mutat.

Így lesz az irodalomból közösséget formáló nemzeti erő, s a nép létfenntartási ösztöne így választ ki magából nevelőket. Nemcsak lelkiismeretbéli dolog, hanem jobb és biztosabb életünk ügye is, hogy ki-ki a maga módján részt vegyen ebben a munkában.

 

Tamási Áron

Adatok
Cikkszám
245586
Vélemények

Legyen Ön az első, aki véleményt ír!