Arany János - Toldi szerelme

Legterjedelmesebb művében a XVI–XVII. századi népkönyvek szétteregető írásmódját idézte
föl. Lajos király udvara a Toldi szerelme tanúsága szerint maga a megtestesült színjáték. A
király is, udvaronca, Toldi Miklós is szívesen tréfálkoznak azzal, hogy visszaélnek a
látszattal: Lajos álruhában látogat el a Rozgonyi családhoz, Toldi másnak fegyverzetében
vív párviadalt Rozgonyi Piroska kezéért. Majd Lajos vitézeivel látszólag békés hódolóként
keresi föl Prágában Károly császár udvarát, valójában a ruha alatt mindannyian páncélt
viselnek, s kegyetlen tréfát űznek az ellenséggel. Ám az alkalmilag, kivételesen vállalt
látszat erősebbnek bizonyul a két hősnél – a továbbiakban egyikük sem tud szabadulni
hatásától, sőt, még másokat is kiszolgáltatnak a színlelés démoni hatalmának. Piroska, bár
felismeri a cserét, az apja iránt érzett kötelességből mégis beleegyezik a házasságba Tar
Lőrinccel; arca örömöt mutat a menyegzőn, de belül úgy érzi, hogy saját temetésén vesz
részt. Arany élesen bírálja a vélt kötelesség nevében önmagunkon elkövetett erőszakot, a
visszafojtáshoz vezető önuralmat. A Toldi szerelme – ellentétben a Buda halálával –
jellemhibára szűkíti a tragikumot. Toldit jellemének fogyatékossága arra kényszeríti, hogy
az egyszer elkövetett bűnt hasonló vétkekkel sokszorozza meg.