Erdei Zoltán - Antispiritualitás és modern "ezotéria"

ÚJDONSÁG
Raktáron
Raktárkészlet:
1 db
Erdei Zoltán - Antispiritualitás és modern "ezotéria"
2 800 Ft
A vásárlás után járó pontok: 56 Ft
Részletek

A jelenkor legfőbb jellemzői – az általános szellemi elsötétedés és alászállás,a benső erőirányulások szélsőséges kifelé fordulása,a hajlandóságok ismeretének hiánya,az ellenhierarchikus folyamatok kialakulása – együttesen tesziklehetővé a modern"ezoretikus" ál- és ellenszellemi irányzatok egyre tömegesebb megjelenését,amelyek a hitelestradicionális szellemiséggel ellentétben a létrontás szélsőséges megnyilvánulásai. Jelentéktelen kivételtől eltekintve mindannak, amit a modern spiritualizmus és takar, semmi köze a valódi tradicionális metafizikai szellemiséghez: annak kiforgatott és torz változatai. A hiteles tanításoknak legfeljebb kifejezéseit, külső formáját használják névlegesen és felületesen, amivel álságosságuk csak tovább fokozódik. Az „új világrend” és „new age” jegyében fogant legkülönfélébb „új valási mozgalmak”, irányzatok vagy „szekták” komoly veszélyeket hordoznak az azokban elmerülőknek. A fokozódó elsötétedés miatt – és mert a modern irányzatok képviselői egyre gátlástalanabbul képviselik szemléletüket – az álspirituális irányzatokkal kapcsolatos érdemi tájékozódás és az ezekkel szembeni küzdelem egyre aktuálisabbá válik. A jelen mű egy valódi tradicionális szemlélet fényében tárja fel és leplezi le az álezoterizmus megtévesztő hazugságait.

 

Adatok
szerző
Erdei Zoltán
cím
Antispiritualitás és modern "ezotéria"
kiadó
Kvintesszencia Kiadó
kiadási év
2016
állapot
antikvár könyv, jó állapotú
oldalszám
173
kötés
puha kötés
ISBN
9638602775
megjegyzés
törődött borító
Cikkszám
484729
Vélemények

Legyen Ön az első, aki véleményt ír!

Tartalom

Előszó (Dr. László András)

bevezetés 

I.  a gondolkozás

II. koncentráció és meditáció

III. a halál

VI. általános kérdések az álspiritualitás területéről

V. emberi primordialitás

VI. tudati irányok és irányultságok jelentősége

VII. a szellemi tanítások végső céljáról

VIII. megjegyzések a modern „ezotéria” kapcsán

IX. összefoglalás

utószó

 

Előszó


ELŐSZÓ

 

Nagy örömmel teszek eleget a Szerző számomra megtisztelő felkérésének, hogy én írjam meg első könyvének előszavát.

Mindig nagy öröm, ha egy szerző egy szerzőt köszönthet, aki hallgatója, quasi-tanítványa és barátja, és aki első könyvével lép barátai, az érdeklődők, a jó- és rosszakarók elé.

Az ál- és ellenszellemi utakról, elúttalanodásokról nem lehet elégszer, eléggé sok oldalról és eleget írni.

A deviationologia – az ’eltévelyedéstan’ – a metaphysico-traditionalis stúdiumok fontos területe, amelynek elmélyült és részletekre is kiterjedő művelése nélkülözhetetlen – mégpedig közvetlenül – az elméleti–elvi megalapozás és – közvetve – a szorosan vett megvalósítási praxis tekintetében.

Erdei Zoltán írása hozzájárul a deviationologia további megvilágításához és folytonosan szükséges megelevenítéséhez, ugyanakkor a metaphysico-traditionalis pneumatológia fontos kérdésköreit is továbbvivő erővel érinti.

A könyvnek összefoglaló jelentősége is van. Az utóbbi tizenöt évben számos könyv foglalkozott a szellemi tévutakkal; magyarul is megjelentek ilyen kérdésekkel foglalkozó írások, de konkrétan és egészében e témáról szóló mű ebben az összeszedettségben eddig még nem íródott.

Erdei Zoltán csatlakozott a metaphysico-traditionalis szerzőgárda magyarországi „hadoszlopához”. Nyilvánvaló, hogy a metaphysico-traditionalis szerző–gondolkozók nem különbözhetnek egymástól szélsőségesen, originalitásuk nem lehet extremo originalitas. Erdei Zoltán valóban metafizikai–tradicionális szerző, és pontosan annyira eredeti, amennyire egy szerzőnek adekvát módon és mértékben eredetinek kell lennie.

Egyre több a tévúton tévelygő ember, és egyre több a tévútra tévelyítő sötét személyiség. Egyre szükségesebb a leleplezésük, lelepleződésük. Sokszor azokról is kiderül, hogy nem teljesen immúnisak az eltévelyítő erők hatásával szemben, akiket példaképnek szokás – akár részünkről is – tekinteni. Ennek felismeréséhez azonban pontos pneumatológiai helyzetkép birtokában kell lennünk, pontos pneumatológiai rálátás alapján.

Ma már az is eltévelyedés és eltévelyítés, ha valaki nem a gondolkozás megtisztítását és megelevenítő transzmutációját tekinti és javasolja a tudati gyakorlatok kezdetének, hanem – mondjuk – a gondolkozás megszüntetését.

Nincs veszélyesebb a hazug igazságoknál. Hazug igazság, hogy a metafizikai felébredéshez a Felébredésen kívül semmire nincs szükség. Hazug igazság, hogy a gondolkozás feletti szellemi állapot a gondolkozás megszüntetése révén érhető és érendő el. Ezek voltaképpen igazságok lennének, de úgy, ahogyan mindezek a modernista interpretációkban megjelennek: gonoszul és aljasul hazug hülyeségek. És ezek – itt – nem erős és durva szavak, mert ha tisztában vagyunk azzal, hogy miről is beszélünk voltaképpen, akkor tudjuk, hogy a földi–emberi nyelvek alkalmatlanok ahhoz a lefelé-minősítéshez, amilyet valóban megérdemelnek a hazug igazságok.

Erdei Zoltán könyve a hazug igazságok problémakörének a tisztázásához is nagyszerűen és jelentősen hozzájárul.

Szeretetteljes baráti nagyrabecsüléssel köszönöm a szerzőnek azt is, hogy megírta a könyvét, azt is, hogy engem tisztelt meg felkérésével, az előszó megírását illetően. Az olvasónak pedig – ugyancsak baráti szeretettel – azt kívánom, hogy jelentsen e könyv olyan pozitív élményt, amilyet nekem jelentett.

 

Dr. László András