Bizonyos mesék terápiás szempontból felfoghatók egy-egy család történetének. Aki eltekint az értelmezésektől és közvetlenül csak az adott szöveggel foglalkozik, azt mélyen megérinthetik belülről, vagy rádöbbenthetik valamire, ami végül formát ölthet. Hadd menjek el hozzád újra, testvér, mert ezen a világon számomra nincs már hely... - így szól az egyik mesében elhunyt fivéréhez egy férfi. Ez a mondat azonban egy családleképezéskor is elhangozhatna, ha valakit a halál választott el a testvérétől. A világ különböző pontjairól gyűjtött 14 mese példáján keresztül világossá válik, milyen gyakran tükrözik vissza a mesék a terápián résztvevő kliensek élettörténetét. Ezeknek a meséknek mindenekelőtt a családi körben bekövetkezett halál, illetve a betegség a fő témájuk. Thomas Schäfer megdöbbentő párhuzamokat mutat be a mesék és Bert Hellinger szisztematikus pszichoterápiája között, megvilágítva, hogy a tiszteletteljes emlékezés az elhunytakra életben tartja a betegeket és az élőket is. Életenergiánkat erősíti, ha a halottainkat tiszteljük, és szeretettel gondolunk rájuk. Tisztelni a halált - és életet nyerni. Ez a felismerés visszacseng Hellinger mondataiban is: Te meghaltál. Én még élek egy darabig, majd én is meghalok... Ha összességében szemléljük a világot, átmenetinek és mulandónak tűnik. Mögötte azonban valami maradandó rejlik, bármi legyen is az.
