Az egész úgy indult, mint egy átlagos túra Utah államban a Kanyonvidéken, egy meleg szombat délutánon. Aron Ralston, a huszonhét éves hegymászó és kalandsportoló számára ez az egynaposra tervezett kirándulás az eldugott Kék John-kanyonba remek lehetőség volt, hogy kicsit elszabaduljon a téli hegymászás fagyos világából, melynek során egymagában mászta meg Colorado állam legmagasabb csúcsait. Az út során ugyan találkozott két túrázóval, ám délutánra már teljesen egyedül maradt a gyönyörű és vad természet kihívásaival szemben.
Két óra negyvenegy perckor, nyolc mérföldre kisteherautójától, egy mély és keskeny hasadékkanyonban épp egy beékelődött sziklatömbön ereszkedett lefelé, amikor megtörtént a tragédia. A sziklatömb elszabadult, és mielőtt el tudott volna ugrani az útból, a szikla a jobb kezét és csuklóját a kanyon falához szorította.
Aron Ralston számára ezzel megkezdődött a hatnapos pokol. Kevés ivóvízzel és kevés élelemmel, valamint megfelelő ruházat nélkül kellett végigkínlódnia a fájdalmasan hideg éjszakákat, ráadásul azzal a tudattal, hogy - szokásától eltérően - ezúttal senkinek sem mondta el, hogy hova készül. A kanyon peremétől harminc méter mélységben, valamint a közel négyszáz kilós sziklatömb csapdájában szembe kellett néznie a halállal: mire bárki is elindulna keresésére, ő már valószínűleg teljesen kiszárad és meghal, ha ugyan addigra egy eső által indított árhullámban meg nem fullad. Ahogy képzeletbeli listájáról napról napra „húzta ki" a menekülés módjait, videokamerájával felvette, amint végső búcsút vesz családjától, barátaitól, és elmondja végrendeletét, abban a reményben, hogy egyszer majd valaki megtalálja. Csütörtök délelőtt azonban isteni sugallatra Aron Ralston megtalálta a menekülés elborzasztó, ám egyetlen útját...
