A buddhista tanítás tulajdonképpen arról szól, hogy most megvilágosodottként létezünk, nem pedig arról, hogy teszünk valamit azért, hogy megvilágosodottá váljunk. Az elképzelés, hogy valamit tennünk kell ahhoz, hogy megvilágosodjunk, csak helytelen megértésből fakadhat. így a megvilágosodás csupán egy újabb feltételekhez kötött állapot lenne - minden, csak nem megvilágosodás. Legfeljebb a megvilágosodás észlelése. Én azonban nem valamiféle észlelésről beszélek, hanem a dolgok valódi természetére irányuló figyelemről. A jelen pillanat az, ami valóban vizsgálatunk tárgya lehet: a holnapot még nem tudjuk vizsgálni, a tegnapra pedig már csak emlékszünk. A buddhista gyakorlat azonban közvetlenül az itt-és-mostra összpontosít. Azt hinni, hogy megvilágosodtunk, vagy azt hinni, hogy nem: mindkettő káprázat. Amiről én beszélek, az megvilágosodottnak lenni, nem pedig azt hinni, hogy azok vagyunk. Ehhez pedig meg kell nyílnunk afelé, ahogyan a dolgok vannak.