Amikor a fasizmus uralomra jutása lehetetlenné tette Anna Segher számára is, hogy hazájában éljen és alkosson, hosszú hányattatás után Mexikó, az akkor a demokratikus fejlődés útjára lépő Mexikó volt az az ország, amely a vándort befogadta. De hiába választotta el egy fél világ régi hazájától és a hamarosan lángban álló Európától – az írónő akkor és ott is minden gondolatával otthon járt, mindent leírt szavával az antifasiszták, a becsületes németek harcát igyekezett segíteni. Gyönyörű lírai emléke ennek az időnek önéletrajzi vallomása, A halott lányok kirándulása, amely a kaktuszok szegélyezte mexikói országútra varázsolja egy régi-régi iskolai kirándulás emlékét, felvillantva a hosszú szoknyás, hosszú copfos leányalakok majdani – azóta szintén múlttá vált – jövőjét.
A mexikói idők élményei, emlékei, benyomásai később értek novellákká. Anna Seghers egy kis népcsoport kálváriájával érzékelteti az egész nép történelmi útját, a kegyetlen hódítástól az önálló nemzeti létet és felemelkedést ígérő Cardenas-korszakig. Majd még mélyebbre néz: két ember, egy tudatlan, gyönge és mégis erős leány, Crisanta, és egy szegény falusi fazekas személyében állít örök emléket azoknak az egyszerű embereknek, az oly sok megpróbáltatást elviselt mexikói indiánoknak, akik valóban az írónő otthonává tették a világégés idejére Mexikót.
