Áprily Lajost a Trianon utáni magyar irodalom egyik legjelesebb erdélyi képviselőjeként tartják számon. A kisebbségi sors megtapasztalása után 1929-ben úgy határoz, hogy Kolozsvárról Budapestre távozik, elfogadja a Baár-Madas Református Leánygimnázium igazgatói székét. Súlyos döntés. Elhagyni a szülőföldet, barátokat, az erdélyi magyar értelmiségiekből álló kört, amelynek aktív tagja volt húsz éven keresztül. Ötven év után már nem kötődnek életre szóló barátságok, a visegrádi lankák nem pótolják az erdélyi hegyeket, a Duna sem a sziklaszorosok vad, pisztrángos patakjait.
A kötetben összegyűjtött versek zöme a hazavágyódás költeménye. A gazdagon illusztrált kötet Áprily születésének 120. évfordulójára készült. Jelzi azt, hogy az „erdőn túli” haza számon tartja, és művészetét minden magyar olvasó figyelmébe ajánlja.
