Az egykori Jászkun Kerület a történeti kutatások szempontjából hazánknak a csak részlegesen vizsgált területei, tájegységei közé tartozik. Noha nagy néprajzi gyűjtések a Jászság és a két Kunság vidékét már régtől érintették, a történeti szempontú vizsgálódások ettől mennyiségét, de hosszú ideig minőségét tekintve is jelentősen elmaradtak. Mindez még akkor is elgondolkodtató, ha figyelembe vesszük, hogy a néprajzi vizsgálatok jelentős része viszont kimondottan hangsúlyozta a történeti jelleget is.
Jászság születésű, s Jász-Nagykun-Szolnok megyek múltját kutató muzeológusként keltette fel érdeklődésemet a Jászkunság története, s az egykori Kerületek Szolnokon található - csak kevéssé kutatott és ismert - központi iratanyaga, amely zömmel az 1745-ös redempicótól a polgári forradalomig terjedő időszakban keletkezett. Ennek feltárása során kitűnt, hogy a régebbi történeti irodalom számos általánosan használt adata, következtetése téves, pontatlan, vagy épp időleges jelenségeket, részigazságokat emelnek az abszolút igazság szintjére. Ugyanakkor arra is fel kellett figyelnem, hogy a társadalmi fejlődéssel kapcsolatos részeik rendszerint igen egyszerű séma szerint készültek (a redempció leírása, a redemptus, irredempts és zsellér kategóriáknak a "Nádori Statutumok alapján történő körülírása, eges vagyoni végletek ismertetése stb.), melyek a "jéghegy csúcsát" is csak részben tükrözik. Első nagyobb publikációmban magam is törekedtem a gyakran tükrözik. Első nagyobb publikációmban magam is törekedtem a gyakran közhelyszerű tévedések pontosítására, bár korántsem teljes sikerrel.
