Ezernégyszázötvenegy. Világrengető események készülnek mindörökre megváltoztatni Európa sorsát. Az ifjú Mohamed szultán eltökélten készíti fel seregét az addig legyőzhetetlennek hitt Konstantinápoly elleni támadásra. A várost talán meg lehetne menteni, de ehhez a Nyugat nemzeteinek összefogására lenne szükség. Csakhogy királyai, fejedelmei ügyet sem vetnek a fenyegető veszedelemre, és pillanatnyi érdekeiknek megfelelően inkább sorsára hagyják a létéért küzdő, valaha hatalmas birodalom maradékát.
Egyetlen katonai erő marad, amely a szorongatott Konstantinápoly felmentésére siethetne, ám a belső széthúzás és a határokon túlról szőtt ármány megakadályozza, hogy Magyarország kormányzója hadjáratot indíthasson a Török Birodalom ellen. Sőt Hunyadi Jánosnak élete egyik legnehezebb döntését is meg kell hoznia ezekben a hónapokban: tartja magát esküjéhez és harcba indul a gyermek V. László kiszabadításáért, amivel lemondana kormányzói posztjáról, vagy elkezdi kiépíteni a Hunyadi-ház eljövendő királyi hatalmát.
Bán Mór nagy ívű történelmiregény-ciklusának tizenkettedik kötete a magyar történelem talán legdicsőbb, s mégis legellentmondásosabb korszakának egyik kulcsfigurája, Hunyadi János szerepét mutatja be a Konstantinápoly elestét megelőző években.
A kiterjedt történelmi kutatómunkán alapuló sorozat feleleveníti Hunyadi János életének és a Magyar Királyság XV. századi történelmének sorsfordító pillanatait, egybeszőve az ismert tényeket a néphagyomány elemeivel és az írói képzelettel.
Bán Mór eleven és hiteles képet fest a korabeli Magyarországról és Közép-Európáról. Alakjai nem a történelemkönyvekből előhúzott idealizált hősök, hanem hús-vér emberek, akik elvitathatatlan erényeik mellett néha a legszörnyűbb bűnök elkövetésétől sem riadtak vissza.
A szerző egyedi hangvételű ciklusa egyszerre kíván tisztelegni a magyar történelmiregény-írás múltja előtt, megőrizve megújítani annak hagyományát.
