Leteszem a tollat: hát ennyi. Ez volt a visszatérés tíz év után. Ennyi a hajdani pekingi tudósító új élményeinek krónikája.
Ennyi - hogyhogy ennyi? Egyfajta tömör epilógusra készültem korábbi kínai tárgyú könyveimhez, gyorsképre a változásokról. Csakhogy most kitűnt: tíz évvel ezelőtt ködben tapogatóztam, csak azt érzékelhettem, amit nem borított el a retorika fehér párája. Most a köd eloszlott: láttam Kínát.
Ezúttal kettős tükörbe tekinthettem: összehasonlíthattam a jelent a közelmúlttal, ahongy én éltem át, és tapasztalataimat kiegészíthettem azzal, amit Kínában tártak fel "a kulturális forradalom hosszan tartó, súlyos hibájáról".
Csodálkoztam, elképedtem, kérdeztem és kutattam - és mindent feljegyeztem. Ezért lett ennyi a beszámoló. Napló és felfedezés, töprengés és kaland. A tragédia krónikája, de a gyógyulásé is.
- Tanuld meg újra Kínát - mondta pekingi kollégám.
Megpróbáltam...
