Részlet a kötetből:
Magyarország a honfoglalás előtt
Ha beköltözünk egy házba, melynek nem mi vagyunk elsö lakói, nem támad-e önkéntelen az a kérdés bennünk: vajon ki s miféle emberek laktak itt előttünk? Járván-kelvén szép magyar hazánk rónáin, hegyei közt, nem támad-e fel lelkünkben a kíváncsi kérdés: miféle népek éltek itt, minekelőtte őseink elfoglalták ezt a földet? Miféle népek sírja fölött járunk? Kiknek vére s verejtéke áztatta, termékenyítette a földet, melynek minden rögéhez változatlan szeretettel tapad a lelkünk; melyen kívül a nagy világon nincsen számunkra hely: vessen a végzet bárhová, visszasír hozzá a szívünk.
Az első, e földön lakó nép, melynek neve megmaradt, a kelta nép volt, mely Krisztus születése előtt 5-6 száz esztendővel rajzott ki Ázsiából. Ez a nép már ismerte a kőnél, bronznál tökéletesebb vasat. Ez már vasból kovácsolta fegyverrel foglalta el a földet, lett ura ennek a hazának. Művelte a földet, foglalkozott állattenyésztéssel, űzte a kereskedést s ennek révén érintkezésbe lépett a világhódító Rómával, hogy aztán meghódoljon a nála erősebbnek, műveltebbnek. Vagy százévi viaskodás után hódította meg a hatalmas Róma a kelta népet s Krisztus születésének első százada végén a kelták földje, túl a Dunán s a Dráva-Száva közén Pannónia névvel római tartomány lett. De laktak ez időben mai hazánk földjén más népek is. A mai Erdély földjén a dákok, a Tisza mentén s a Temesközben a géták. Amint Róma szomszédságba jutott a dákok földjével, meg is kívánta a természeti kincsekben gazdag tartományt s hosszú harc után Traján császár leverte a dákok vitéz fejedelmét, Dekebált: római tartománnyá lett a mai Erdély földje is.
