Bernáth Zsigmond szívesen jár Európa északi vidékein. Egy nyár Finnországban c. kötetét már ismerhetik az olvasók, ebben a kötetében Dániáról, a dán emberekről, tájakról tudósít. Könyvében az élet, azt lehet mondani, szinte minden területére kitér. Olvashatunk szabad szerelemről és családtervezésről, építkezésről és üzletről, kiárusításról és reklámról, politikáról és kultúráról, de mindenekelőtt az emberekről. Hétköznapjaikról és örömeikről, a hygérőI, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy az élet ne csak szürke, hanem minél örömtelibb legyen. Bernáth Zsigmond szereti az északi embereket, Dániát, és visszavágyik élményei színterére.
„Ha a dán csak úgy általában köszön el valakitől, s nem fontos vagy közömbös számára a viszontlátás, azt mondja: Far ve/ – Jó utat. Ha viszont érzékeltetni akarja, hogy számít a viszontlátásra, pá gensyn-nel búcsúzik. Most, hogy a Rcrdby és Puttgarden között közlekedő komphajóról utolsó pillantást vetek a ködös októberi levegőben eltűnő dán partok felé, én is úgy búcsúzom: Pá gensyn! Viszontlátásra! Ha csak a szakállas Nielsre, Káthi asszonyra, Ágéra, Petersenre, Sven Óléra, a barátaimra gondolok, máris megmelegszik a szívem. Szívesen innék velük újra valahol egy csésze dán kávét, és tudakolnám véleményüket az örök nagy dán témákról, az adókról, az árakról, és főleg az újabb hygékrőI, a dán lélek örömeiről. És megcsodálnám újra a dán parkok üdeségét, a májusi ég sajátos, északias szürkés kékségét, a hangafüves, homokos partokat ostromló habos hullámokat, a tarka halászhajókat és a kecses vitorlásokat. – Pá gensyn! Viszontlátásra, dán tájak, dán barátok…"
