Meglepő, előzmények nélküli, és mindeddig egyedülálló könyvet tart kezében a kedves Olvasó. Írója új utakon jár, és részletes elemzéseiből megdöbbentőnek tűnő következtetésekre jut a szőlő és a bor magyar ősiségével kapcsolatban.
Végkövetkeztetése az, hogy a magyarság szabír ősei ott voltak a szőlő első művelői és a bor felfedezői között észak-mezopotámiai őshazájukban. Ez magyarázza meg pl. a magyar szóbokorba tartozó ős-szavunknak, a szőlőnek az előfordulását ókori helynevekben és mitológiai nevekben (pl. Szilénosz, Szüleusz, stb).
A könyv első részében a szerző nyelvészeti és őstörténeti kérdéseket tisztáz.
A második részben Dionüszosz-Bakkhosz, a boristen mitológiájáról ír, akiről kimutatja, hogy azonos az orfikus teremtéstörténet elsőszülött fény- és szerelemistenével.
A könyv egyik legfontosabb fejezete a beavatás és megváltás titkairól, a szabadító Boristen misztériumáról szól.
A harmadik részben az író mindeddig ismeretlen összefüggéseket, magyar ősvallási emléknyomokat tár fel, ami páratlanul izgalmassá teszi az egyébként mindvégig érdekes, rengeteg új információt nyújtó könyvét, amely láthatóan eredeti, saját kutatásokra épített mű.
Bizonyos, hogy egy olvasóját sem fogja érintetlenül „hidegen” hagyni.
