Két magyar népmese jelképrendszerének megfejtésére teszek kísérletet e kötetben.
Értelmezési kísérleteimben arra a kérdésre keresem a választ, hogy leírhatók-e a népmesék belső történésként, mint a személyiségfejlődés, a lelki rendeződés lehetséges útjai, és ha igen, mi ennek a hozadéka? Tudjuk-e őket hasznosítani mindennapjainkban, mint bölcsességek tárházát, vagy meg kell elégednünk a jól ismert sablonnal, hogy a mesékben a jó mindig győz és elnyeri jutalmát, a szegénylegényből királyfi lesz, miközben a valóságban nem ezt tapasztaljuk.
Feltevésem szerint amennyiben belső világunkat tekintjük a mesei valóság terepének, úgy ma is érvényes üzeneteket kaphatunk.
