Az olasz és nyugat-európai K. u. K.-"divat" egyik megteremtője, a trieszti Claudio Magris nemzetközi hírű germanista. Eddigi legnagyobb sikerét és az igazi, bestseller-listákon is megmutatkozó világhírt azonban ez a szépirodalomba hajló műfajú könyve hozta meg a számára.
A Duna témája természetesen a Duna. Amely a Danubio is, persze, és Dunaj, Dunav, Dunarea. Vagy ahogy fekete-erdei bölcsőjénél (ahol egy vitatott csapból buggyan elő), ahogy Ausztriában, ahogy a bánáti svábok és az erdélyi szászok nyelvén mondják: Donau.
Ezen a nekünk is oly fájdalmasan és felemelően fontos folyón, ezen a nem is annyira földrajzi, mint inkább kultúrtörténeti tüneményen tesz Magris érzelmes utazást, és ezt az utazást írja le a könyv.
Mégsem igazán útikönyv a Duna, és még csak nem is "útikönyv". Magris tükröt tart elénk, de a tükörképünk nem miránk néz vissza, hanem őrá, aki a tükröt tartja közös múltunkból, Közép-Európából.
