Az Úr kegyelméből egy új évezred küszöbén vagy egy elmúlt évezred végén van szerencsénk élni és elolvasni egy olyan dolgozatot, egy kutatás eredményét, amely tényeket és téziseket tár fel a felfedezés erejével, amelyek egy évezreddel ezelőtt még ismertek voltak, tisztelet övezte őket és a következő évezredre mutattak.
Szinte az Úr akaratából talán, de csaknem feledésbe merítette az idő és az emberi gyarlóság az igazságot. Nekünk, akiknek megadatott a jelen idő fordulóján munkálkodunk, kötelességünk, hogy keressük és ne "útálljuk" az Igazságot. Az Igazság szó magában foglalja azt a fogalmat, amelyről ez a könyv szól Önökhöz.
A Magyar Szent Korona a legtökéletesebb összefoglalója az Úr örökérvényű igazságának.
1987-ben Passauban a Gizella-konferencián előadásomban felhívtam a figyelmét a jelenlévő szakértőknek egy vizsgálat szükségességére. Nevezetesen, hogy mikrófelvételekkel kellene megvizsgálni az európai kincstárakban lévő híres ötvöstárgyak gyöngydrótjait. A vizsgálat kidertíthetné, hogy az említett tárgyak között milyen műhelykapcsolat van. Például a Gizella-kincs kontra a Szent Korona, a Salzburgi csókkereszt stb., mivel nagyon nagy a valószínűsége, hogy egy nagy ékszercsalád tagjairól van szó. Elnéző és mosolygó moraj futott végig a jelenlevők között, ezt követően beszédében a Regensburgi Egyetem professzora kedves mesének titulálta fejtegetésemet a szembetűnő rokonságról, nem tartván időszerűnek a vizsgálatot.
A sors és Csomor Lajos munkája időszerűvé tette ezt a kérdést. Művében nem kevesebbet állít (és helyesen), hogy az európai középkori szakrális ötvösművészetekről szóló fejezetet át kell írni, amiből egyébként történelmi konzekvenciák is levonhatók. Például a magyarok nem fosztogattak Nyugaton, hanem jogos örökségük (a Szent Korona és a hozzá tartozó kiegészítő tárgyak) keresésére indultak, minduntalan célirányos "kalandozáskor". Nehéz lenne ezeket az utakat rablóhadjáratnak minősíteni, hiszen a "kalandozó" magyarok összehasonlíthatatlanul gazdagabbak voltak a célba vett területeknél.
A művészettörténészek és szaktudósok, akik tudásuk birtokában a hitelesség igényét támasztják önmagukkal szemben, nem kerülhetik meg többé ezt a kérdést: honnan származik az Európa ötvösművészetét, uralkodói történelmét gyökeresen befolyásoló kincsanyag.
A XX. század végén ez morális kötelessége a tudományos világnak. Maradjunk néhány szó erejéig a tudományos világnál. Ismeretes, hogy 1978-ban hazahozták a Szent Koronát. A Szent korona aktivizálódik. Egy kis statisztikát készítettem, állítottam össze arról, hogy az elmúlt 70 évben hány forrásmunka született. Csomor Lajos melyeket használja érvei alátámasztására. Szembetűnő, hogy ezek 90%-a 1970-től látott napvilágot, tehát a tudományos igényt is gerjeszti a Szent Korona titka. Még szemetűnőbb azonban az, hogy ennek a 90%-nak sak 2-3+-a tartozik a nemzetkozi akadémikus állásponthoz. Hogy mi inspirálja Csomor Lajost és kollégáit, hogy a történelmi hézagosság és a magyar nemzet múltját feledtetni szándékozó erők labirintusába bemerészkedjen és ezer év porát, mocskát letakarítva egy jövőt sugárzó művel kerüljön ki abból, erre számára csak egy a magyarázat: ugyanaz a szent buzgalom vezette az ötvös kollegát ebben a labirintusban, ami annak idején meg-szállta a Szent Korona készítőit. Egy, a teológiának, a képzőművészet-nek és a természet-tudománynak csodálatos szintézise előtt állunk, amelyhez fogható tárgy nincs a Földön, amelynek elkészítése a Szentlélek segítő ereje nélkül ember számára aligha lett volna lehetséges. A Szent Koronának aurája, mágikus ereje van, amely önállóan is képes, ha az idő eljött, megnyilatkozni.
