Czakó Gáborról lassan kiderül, hogy történetíró. Különböző műveiben különféleképpen fog hozzá, a magyar rémmesékben ironikusan, apró, pajkos történetekbe szedve, drámáiban drámaian, regényeiben mesélősen, a Beavatásban a világ nagy szellemi folyamataiba ágyazva, de mindig Magyarország történetét írja.
A Pannon krétakör napi- és hetilapcikkeinek és néhány előadásának gyűjteménye. Az alaphangot talán híres lakiteleki beszéde adja meg, a Tisztelt nyulak! - kezdet?, melyben arról szólt 1987-ben, hogy évtizedek óta hatalmas emberkísérlet folyik az országban - s persze a világon. A kísérlet tárgyai, mi vagyunk, mi, emberek. Akkor úgy tűnt föl egy történelmi pillanatra, hogy a kísérletnek a szocializmussal együtt vége. Tudjuk, hogy nem így történt. Hogy miért nem és miként nem, arról szólnak a cikkek. A pillanatba kapaszkodva, de mégis maradandóan, szubjektíven, de éppen ezért objektíven, mert személytelenné dermedt világunkban egyre világosabban látjuk, hogy csak az hiteles, ami személyes, és derűsen, mert az író különleges adottsága, hogy a negyedik világháború, a pártokrácia és hasonló, keserves kérdések elemzésekor sem hagyja el a remény, vagyis a kedély.
