Amióta a Doni 2. Magyar Hadsereg pusztulásáról szóló tv-sorozat elkezdődött, a TV-hez, Rádióhoz a résztvevők naplójának -, a visszaemlékezők leveleinek áradata indult meg. Minthogy ebben a hadseregben én is részt vettem, naplót is írtam, így hozzájárulhatok az áradathoz. Annyi sok keserves élményt, tragédiát hallhat, láthat hazánk ma is néha, hogy abból már sok is.
Ezért úgy határoztam, hogy naplómból s emlékezetemből csak - vagy főleg a derűsebb eseményeket írok le 10-12 históriácskára - story-ra gondolok. Ezt abból a megfontolásból teszem, hogy a ma élő fiaink, unokáink is tudják meg a magyar ember, a magyar katona ott, a messze idegenben sem vesztette el a fejét, a kedélyét s ezáltal az életösztönét.
Egri fiúkkal voltam kint, akiket majd név szerint is megemlítek. Nagy szerencsénk volt, hogy nem harcoló alakulatnál, hanem a hadsereget ellátó VII/2. ellátónál szolgáltunk, s így a 12 hónapból csak 2-3 hónapot töltöttünk "fegyverben", amikor a Dontól "távozva" hazafelé jődögéltünk.
