A világ nem kedveli a szabálytalan géniuszokat. Legszívesebben csörgősipkát húzna rájuk, vagy ketrecbe zárva mutogatná őket. Edgar Allan Poe is megelőzte korát, semmiképpen sem illett a hangsúlyozott realitások és az érzelgős útszéliség Amerikájába. Más volt: tragikusan, félreértetten, kiemelkedően, nyugtalanítóan más. Élete misztikus zarándoklat a rettegés birodalmán át. Mintha nem is bölcsőben, hanem játékkoporsóban ringatták volna, mintha a temetők fölött lebegő őszi holdfény lenne számára a napfény.
Alakjáról és életművéről máig sem született megnyugtató értékelés. Túlságosan is egyéni volt. Túlságosan nehéz lett volna vele bármelyik kortársat is egy lapon emlegetni. Az ő prózájában soha nincs üresjárat. Finoman rezdülő, de acélvázkánt feszes novelláiban olykor az utolsó szó a poén.
A Poe összes műveit felölelő kétnyelvű sorozat ötödik kötetében található `kegyetlen mesék` – felnőtt mesék. Kegyetlen helyzetek (Kutyaszorító), megpróbáltatások (A kút és az inga, A Maelström poklában), szenvedélyek (A találka), tréfák (Jeruzsálemi mese, Pestiskirály), módszerek (Dr. Kátrány és Toll Professzor), feltételek (Három vasárnap egy hétben), rejtvények (Az aranybogár) és átverések (Légből kapott koholmány) sorakoznak a kötetben. A novellák a léleknek a halál és őrület határán tátongó mélységeit, a tudomány és iszonyat találkozásait tárják fel költői szavakban, az emelkedett előadás hideg nyugalmában.
