Kedvünk lenne azzal az olcsó fogással élni, hogy a Reichstag-tüzet a "század krimijének" nevezzük. Edouard Calic, a Franciaországban élő jugoszláv származású újságíró mindenesetre terjedelmes nyomozati anyaggal támasztja alá a katasztrófával szinte egyidős gyanút, hogy a tüzet nem Van der Lubbe holland kőműves gyújtotta meg, hanem maguk a fasiszták.
Calic munkájának nagy előnye minden előző feldolgozással szemben az, hogy utolsóként hagyta el a sajtót. A szerzőnek tehát rendelkezésére állhatott minden előző visszaemlékezés, dokumentum, s természetesen a lipcsei per anyaga is.
Az "Ég a Reichstag" nem csupán az utolsó szó ebben az immár több mint három évtizede vitatott bűnügyben, hanem minőségileg is újat és többet nyújt számos előző feldolgozásnál. Calic beszélt a lipcsei per utolsó életben levő vádlottjával, a Szófiában élő Blagoj Popovval, de telefonon, levélben vagy személyesen megkeresett minden még élő kortársat, von Papentől a legkisebb rendőrtisztviselőig. Járt Hollandiában is, az ártatlanul kivégzett, eszközként fölhasznált van der Lubbe családjánál. "A század bűnügye"? A hatásvadászó cím mögött több igazság húzódik meg, mintsem gondolnánk.
