A húszas évek Párizsa - háborút járt fiatalok, az "elveszett nemzedék" írók, festők, angolok, amerikaiak, franciák, lázasan lüktető élet, emberek, fák, folyó: forr, pezseg minden, csodálatosan tiszta színek: ifjúság. Hemingway pályája kezdetén, de írói szemlélete, látásmódja már a férfié. Ismerős? Ismerős, hogyne, a könyvet már élete alkonyán írta, ifjúkorát így az érett férfi mértékével méri. Csak a derű szokatlan, a sorokat átszövő líra. Ki-ki maga döntse el, hogy ez a líra az ifjú Hemingway vagy a bölcs, öreg Hemingway lírája-e?
Önmagában nem remekmű ez a kis kötet, nem kiforrott irodalmi alkotás, hiszen Hemingway tulajdonképpen be se fejezte egészen, amikor meghalt, de értékessé és érdekessé teszi az, hogy egy olyan író vall benne ifjúságáról, aki egész életében fukaron bánt a szavakkal, különösen olyankor, amikor önmagáról volt szól.
