Magyarország történelme során számos tragédiát szenvedett el. Elég csak a tatárjárásra, a török megszállásra, a Habsburg rémuralomra, az 1919-es Tanácsköztársaság véres farsangjára, Trianonra, majd a szovjet fegyverek árnyékában tobzódó kommunistákra gondolnunk. Ezekben a tragédiákban külön helyet foglal el a náci megszállás és szörnyszülöttje, a Nyilaskeresztes Párt.
A nyilas mozgalom történetének utolsó szakaszáról sok írás, borzalmat idéző visszaemlékezés jelent meg. A szerző ebben a művében megpróbál fényt deríteni az 1944. október 15-höz vezető útról Szálasi Ferenc és pártja politikai és ideológiai előzményeire. Ez a munka éppen ezért azt a célt tűzte maga elé, hogy a magyarországi fasiszta mozgalmak útját rajzolja meg – objektíven. Meg kívánja mutatni azt a társadalmi hátteret, amelyből ezek a szélsőséges mozgalmak kisarjadtak és elburjánzottak. Megmutatni azokat a külső és belső okokat, amelyek elősegítették befolyásuk kiszélesedését, majd visszavedlésüket terrorista gyülevész csoportokká, beteljesítve mindazt a szörnyűséget, embertelenséget, amelyek mozgalmukban kezdettől fogva nemcsak bennük rejlettek, hanem lényegüket alkották.
Egyben be kívánja mutatni mindebben Szálasi Ferenc szerepét, családi örökségétől a bitófáig. A könyvben a „vérnyomon” eljutunk a „magyar Eichmann” kevésbé ismert történetéhez is. A mű célja nem csak az, hogy feldidézze a történelmünknek egy gyászos időszakát, hanem be kívánja mutatni a diktatúrák arculatát is, hogy a tanulságokat levonva, eltorlaszolhassuk az utat az embertelenség és a terror más, új formában jelentkező áramlatai előtt.
