A francia történelem híres és hírhedt kulcsfigurája volt. "Kalmár pápák" rokona, a cselszövő, méregkeverő Olasz Nő, a nagypolitikai ármánykodás importált nagymestere, a Szent Bertalan-éji tömegmészárlás spiritus rectora, a hideg-rideg, de féltékeny némber, a gyermekei halálára spekuláló, kőszívű anya, a hatalmi téboly megszállottja...
Így szól, így rögződött az alakját körbeingázó négy évszázados legenda... Francis Watson, a kitűnő angol történész könyve e legenda hátterét kutatja és tárja föl olvasmányosan a XVI. századi francia történelem avatott ismerőjeként. Carlyle és Macaulay nyomdokain haladva őt sem a százaz tények érdeklik, hanem az események mögötti élet, a történelmi dokumentumokból feltárható jellemrajz. A rettegve gyűlölt királyné igazi portréja rajzolódik ki előttünk, egy nagy formátumú reneszánsz antihős képmása. Akire talán Montaigne, híres kortársa is gondolt, mikor így elmélkedett szkeptikusan, cinikusan: "Minden társadalomban vannak szükséges, de hitvány és fertelmes hivatások: ezeket bűnök ötvözik, de oly szükségesek, mint bizonyos mérgek az emberi szervezet karbantartásához - de -, bízzuk csak gyakorlásukat erősebb idegzetű és kevéssé válogatós polgártársainkra, akik becsületüket és lelkiismeretüket szívesen feláldozzák, mint ama régiek, akik vérüket áldozták a haza üdvéért..."
