"Valaki megrágalmazhatta Josef K-t..."
Főművének legendás kezdő sorát Kafka 1914 nyárutóján vetette papírra. Röviddel egy berlini hotelszobában lejátszódott jelenet után, mikor nemrég eljegyzett menyasszonya két másik lány, a testvére és a barátnője jelenlétében hányta a szemére, hogy eszében sincs házasodni. Erre perdöntő bizonyítékot a barátnőhöz titkon írott levelek szolgáltattak. Bohózat? Rémálom? Felért egy nyilvános bírósági tárgyalással, panaszolta a vádlott (szakító levélben).
Az első világháború kitöréséhez képest talán csekélység ez a kis közjáték, hanem aztán mindjobban igazolódott Kafka vallomása „az emberi lét, a történelem, a társadalom érthetetlenségéről, sőt értelmetlenségéről, lidércnyomásos céltalanságáról" - ahogyan értő fordítója, Szabó Ede summázza. A százhuszonöt éve született, magával és művével meghasonlott szerző legendává nőtt, az életpálya legapróbb mozzanataira kiterjedő nyomozati anyag pedig valóságos heggyé. Az évforduló jó alkalom, hogy újra friss szemmel, a magunk szíve szerint olvastuk ezt a rendkívüli írást.
