A tízgyerekes paraszti családból származó, ménfőcsanaki születésű írónő sok műfajú munkásságával, így elbeszéléseivel is egész életében arra törekedett, hogy a "létezett szocializmus" magyarországi útjának megvesztegethetetlenül kritikus krónikása legyen: "Valóságos képet akarok adni arról a néhány évtizedről - vallotta -, amelyben én mint író éltem." Korán lezárul pályájára visszatekintve megállapítható, hogy ezt az igényt emlékezetes írások sorozatában, regényekben, filmekben írószociográfiákban, riportokban s elbeszélésekben is valóra váltotta. Elsősorban annak a nagy társadalmi rétegnek a sorsa foglalkoztatta íróként, amelyből ő maga is származott, s írásaiból a magyar parasztság életében az ötvenes-hatvanas években végbement történelmi méretű és drámai súlyú változások legszélesebb és leghitelesebb panorámája bontakozik ki. De nem volt csupán "paraszt író": általános érvényű emberi igazságokat testesített meg életművével: "Az ember számára a legszűkebb keretek között is legalább két választási lehetőség van: vagy elfogadja az adott helyzetet, amelyben él, vagy föllázad ellene. Írásaimban soha nem a parasztot kívántam ábrázolni, hanem az embert, aki történetesen falun él."
