Fleury nagy sikerű „Kutyatörténetek” és „Kheopsz” című könyvei után a szerző harmadik könyve egzotikus világba kalauzolja az olvasót. Ember és állat harmonikus kapcsolatát ezúttal Afrikában, a Csád és Szudán határán lévő paradicsomban mutatja be, mégpedig egy volt francia kommandós valóságos élettörténetével párhuzamosan. Jean Laboureur, a könyv főszereplője ugyanis kommandósként érkezik a francia gyarmatokra, de annyira megtetszik neki az ország, hogy elhagyja a hadsereget és beáll a feketék közé halásznak. Megtanulja a nyelvüket, falut épít velük, miközben vdászengedélyt szerezve bivalyvadászatokat is szervez. Hamarosan vérszerződést köt a ligubák törzsfőnökével, barátja lesz a pigmeusoknak, sőt az afrikai varázslók társasága is tagjai közé emeli. A beavatási szertartáson amulettet kap, amely az állatok, a természet és a feketék védelmére kötelezi őt. 30 évesen költözik a Kumbala folyóhoz, ahol kolóniát hoz létre. 1964-ben gyermek születik, s idillikus évek következnek: a gyermek együtt cseperedik elefánt-, bivaly- és majombébikkel, krokodilokkal, kölyökpárducokkal, miközben apja szafárikat vezet a vidéken. Az idillnek Bokassa császár rémuralma vet véget: Laboureur-t letartóztatják és kiutasítják az országból. Csak évek múlva térhetnek vissza Afrikába, addigra azonban a vadállomány jelentős része elpusztul a vadorzó bandák garázdálkodásai nyomán. Laboureur immár a Kumbalai Nemzeti Park igazgatójaként veszi fel a harcot ellenük. A jól megírt, érdekes epizódokban bővelkedő történet nemcsak Afrika sokszínű arcát, hanem a benne élők harcait, a fehérek és a feketék viszonyát is bemutatja.
