Gyöngyösi latin nyelvű munkájának másolataiból készült magyar nyelvű fordítás most jelenik meg először. A pálos rend szerzeteseinek életét földolgozó művét körültekintő adatgyűjtéssel kezdte meg. Mintegy nyolcvan magyarországi, szlavóniai és németországi kolostor oklevélanyagát kutatta át, a magyar alapítású pálos rend háromszáz éves történetét akarta földolgozni. Az egyháztörténeti munkának készülő mű humanista irodalmunk egyik becses emléke lett. Hiszen Gyöngyösi műve nem száraz adatok összegezése. A földolgozott események, tények forrásértékűek, de mégsem történeti munkát, hanem szépirodalmi alkotást tart kézben az olvasó. A középkori névtelenségből lép ki a humanista gondokodású Gyöngyösi, amikor leírásaival személyessé, élővé teszi a rendélet mindennapjait. A rendfőnökökről és a rend tagjairól elfogulatlanul ír, életük derűs és tragikus pillanatait eredeti írói tehetséggel örökíti meg. Tiszteli a tekintélyeket, de a jó emberi tulajdonságokat éppoly nyíltsággal fogalmazza meg, mint az emberi hibákat, esendőségeket. Egyházi elöljáróiról és világi hatalmasságokról mond el adomákat: olyan királyanekdotákat örökít meg Mátyásról és II. Ulászlóról, amelyeket csak ebből a műből ismerünk. A rendtörténetet megfogalmazó mű művelődéstörténeti értékű is. A korszak hazai és külföldi irodalmi, művészeti, kultúrtörténeti eseményeiről is beszámol. Csanádi Adalbert, a kor legjelentősebb egyházi költőjének műveit másolja le munkájában, két himnusza és levele így maradt fönn az utókor számára. Személyes ihletettségű fejezetekben, egyes szám első személyben számol be saját élményeiről, élete eseményeiről, állít emléket egykori mesterének, Szombathelyi Tamásnak. Kötetünk első része Gyöngyösi Gergely munkája, a második rész ennek a műnek több szerzőtől való toldaléka.
