Kanaka! Mily jól csengő szó! A dél-tengeri szigetek barna bőrű lakói ezzel a kifejezéssel nevezik meg magukat. Kanaka, éppúgy mint Tangata, egyszerűen embert jelent. Csak a fehérek torzították el; az ő ajkukon Kanakévá silányult, és egyszersmind rossz mellékízt kapott; a szemükben alacsonyabbrendű színeseket jelölték így. Jóllehet öt évtized telt már el azóta, mégsem állíthatjuk, hogy ez a felfogás teljesen megszűnt. Márcsak azért sem, mert az emberek - tekintet nélkül színre és nemzetiségre -, sem megismerni, sem megérteni nem képesek egymást, ha egy nép kultúráját csupán néhány sajátosság alapján, nem pedig teljességében ítélik meg.
Ez a könyv segíteni kívánja az olvasót, hogy a Kanakát "kanakaként", emberként lássa és értse meg; megszületésében azok a tapasztalatok munkáltak legerősebben, amelyeket múzeológusként gyűjtöttem e népek kultúrkincsének évtizedes tanulmányozása és tudományos kutatása során. Nem egy teljes tényanyagot felölelő, tudományos kézikönyvet akarok az olvasó kezébe adni. Mindenekelőtt azt tekintettem célomnak, hogy kimutassam a különböző óceániai népek kulturális sokféleségét, és bebizonyítsam, hogy e kultúrák minden ősiségük mellett, az emberi megélhetés számára évszázados tapasztalás útján kialakult lehető legjobb formát öltötték mindenkori lakóterületükön. Természetesen mindazokat a jelentős változásokat is figyelembe vettem, amelyek a gyarmatosítás kezdete óta mind a bennszülött kultúrát, mind magát a dél-tengeri szigetlakót és életét átalakították.
