Id. J. H. Rosny regényét olvasva önkéntelenül is eszébe jut az embernek két római közmondás: 1. Habent sua fata libelli. A könyveknek is megvan a maguk sorsa. 2. Inter folia fructus. Levelek közt van a gyümölcs. Nos, e könyv sorsa az elfeledtetés lett, mivel benne a szerző talán a lehető „legkényesebb” témához, illetve kérdéshez nyúlt: miért jelent mindig, mindenhol problémát a történelemben a zsidóság hatalmi helyzetének megerősödése bármely nemzet életében? Miért, hogy különösen is az újkori nyugat-európai, azon belül a franciaországi zsidóság nagy tömegei a közerkölcsök aláásásában, a keresztény civilizáció lelki-szellemi és anyagi értékeinek szisztematikus rombolásában oroszlánrészt vállalnak? Miért, hogy a liberális irodalompolitika által világszerte sztárolt szerzők selejtes művei, mint elsárgult falevelek közepette szinte teljesen ismeretlenek maradnak az olyan gyümölcsök, korfestő remekművek, mint amilyen Rosnyé is? (Ifj. Tompó László)
Részlet a regényből
„A szabadkőművesek és az emberi jogok harcosai önként kenik szemükre azt a fecskeváladékot, mely megvakította Tóbiást. Gyávaság észre nem venni, hogy a zsidók diadalmaskodtak; hogy gyűlölnek bennünket és beteges gyönyörrel állnak bosszút a franciákon, akik a gettót és a sárga sapkát juttatták nekik!
– Én akkor sem dobnék rájuk követ – jegyezte meg Gresyl. – A sok évszázados üldözés talán csak megérdemel egy kis megtorlást. De a valóság az, hogy ők nem is gondolnak erre, mert okosabb dolgon törik a fejüket.
– Igen, a meggazdagodáson! – felelt Sully. – Ami egyébként már célhoz is vezeti őket. Üres szavakat papolsz itt nekem! Ha nem is gondolnak rá, a gondolatnál erősebb ösztön vezérli őket.
– Hagyjunk fel a gyűlölködéssel, ők majd felednek. Egyebet sem akarnak, mint eltűnni a tömegben.
– És elvenni tőlünk a levegőt is! Ne gazdagodjanak tovább, mi sem gyűlöljük őket akkor!
– Nem tudnak már leszokni róla – szólt közbe komolyan Montbard. – A folyó sem fordulhat vissza medrében. Tizenöt évszázadon át mindentől eltiltották őket, csak éppen a legkörmönfontabb uzsorától és zugkereskedelemtől nem. Így aztán erre adták magukat. Amikor a pénz lett a világ ura hatalmuk elemi erővel robbant ki. Még ha kívánnák, sem tudnának most már lemondani a meggazdagodás vágyáról. Akaratuknál erősebb képességek kényszerítik őket rá!”
