Az 1973-ban megjelent válogatás, A fiúk téli kalandozása Waltari, Pennanen, Haavikko, Huovinen és Oksanen kisregényeivel mutatta be a modern finn életet. A farkasmenyasszony című kötet ezt a képet egészíti ki, mintha Aleksis Kivi hőseinek nyomában haladnánk: A hét testvér az őse a klasszikus és modern finn prózának egyaránt. Aho, Pakkala, Jotuni, Kallas, Kianto és Schildt műveiben (a kisregények megjelenésük időrendjében szerepelnek a kötetben) a századforduló és a XX. század első harminc évének eseményeivel találkozunk, a valóság tükörképével – és „égi másával” is, mert még a munkás hétköznapok rajzát is (A vasút és a Hétköznapok című kisregényekben) át- meg átszövi a népi hagyományok költészete, a Farkasmenyasszony, A vörös vonal és a Boszorkányégető című írásokban viszont a fantasztikus elemek ellenpontjaiként mindegyre felbukkan a fanyar és kijózanító realitás, a finn ember természetközelségéből fakadó, mindent beragyogó derűs életbölcselet, a sajátos, száraz finn humor, és a „földi szerelem”: a család, a gyermekek, a boldogság utáni vágy.
