A történetek lényege egyetlen szóval: a felelősség. Ki a felelős egy 1942-es újvidéki gyilkosságért? Jóváteszi-e a bűnét a gyilkos azzal, hogy megpróbál később megmenteni egy másik asszonyt? Lehet-e kimaradni a háborús mocsokból, vagy csak hemperegni benne? Mi azok a történelmi próbák, amelyeknek atmoszférikus nyomását nehezen vagy nem bírja el a törékeny lélek? S ha mégis bírja, hogyan tovább?
Az öngyilkos színésznő lánya – fiatal újságíró – spontán igazságérzetétől hajtva szegődik a történet nyomába, s ő is egyszerre ébred rá a saját felelősségére. Ez az író végső válasza: mindannyian felelősek vagyunk.
