Fiatal diák voltam, amikor kezembe került egy ifjúsági regény, a "Suhanó szárnyak". Mire másodszor is elolvastam úgy éreztem, hogy én vagyok a főhős, aki modellezik, majd repül. S valóban, a könyv hatására döntöttem el: repülni fogok! Vágyam teljesült, megismerkedtem a repülés csodálatos világával és a repülés varázsa ma is fogva tart.
Alig kezdtem el repülni, mikor kiderült, hogy a könyv íróját sokan ismerik a repülőtéren, hisz, Almásy László is repülőember. Mikor azt is megtudtam róla, hogy nem csak sportból repül, de repülőgéppel kutatja a Szahara titokzatos világát, egyre inkább érdekelt az író személye.
Az I. világháborúban pilóta volt, majd autóversenyző lett, később szaharakutató. Földrajzi témájú könyvei egy természetszerető, nagy akaraterejű ember bontakozott ki előttem, aki kalandot kaland után élt meg s páratlan szerencséjével szinte mindig sikeres volt. a II. világháború afrikai hadszínterén is csodálták nagy tudását, elismerték eredményeit.
Szinte fejből tudtam történeteit, melyeket már alig ismernek, mivel 1945 után könyveit kivonták a forgalomból, lekerültek a könyvtárak polcairól. Sokat töprengtem, miként lehetne közreadni Almásynak, az Európaszerte ismert szaharakutatónak, a repülés szerelmesének történeteit. Úgy gondoltam, hogy századik születésnapján leghelyesebb, ha ő szól az olvasóhoz.
