Az ifjú írót meleg tüzű tekintetével regényes táj közepén, jón oszlopfőn ülve ábrázolta a művész, Stunder, s jellemző módon a lázadó nagy eszménykép, Rousseau mellszobrát is oda festette - ahogy az is jellemzők, hogy idővel (a vászon sérülése folytán) a romantikus angolkert s Rousseau alakja egyaránt eltűnt a képből: Ferenczy István klasszicista márványszobra s a későbbi ábrázolások hűvösebb, fanyarabb, voltaire-i arcát hagyták ránk Kazinczynak, amint csípős epigrammái, metsző tollcsatái is. A kötet restaurátori munkája a hitelesebb, eredeti képet igyekszik életre kelteni: a franciakertté nyesegetett Pályám emlékezete mögött az első kidolgozások s a kiadatlan naplók Confessions-őszinteségű őskertjét s benne szépprózánk mindmáig kellően föl nem fedezett nagy ember- és korábrázoló stílusművészét, akinek drámai elevenségű önéletrajzi írásai voltaképp a hiányzó XVIII-XIX. századi magyar társadalmi regényt pótolják.
