Tihany szent hely. Festői szépségű. Vonzotta az érzékeny szellemű és igazságkereső embereket. Nyugodt hely, mert bár itt van az átkelő a Balatonon, mégis egészen más, mint a parti városok, amelyeket átszel az országút és a vasút. Van ezen a félszigeten domb és völgy, víz öleli körül, s vannak a szigeten belül is tavak, pihenést vágyó embereknek, élő- és költőhelyet kereső madaraknak.
Tihany ősi hely. Éltek itt már emberek a magyarság honfoglalása előtt is: fölismerték, hogy harcászati szempontból kiváló adottságai vannak, ezért építettek földsáncot és várat.
Miért éppen erre a helyre, a Balaton fölött emelkedő félszigetre emeltette I. András király a szentegyházat Szűz Mária és Szent Ányos püspök tiszteletére, csak találgatni tudjuk. Tény, hogy az ő monogramját viselő alapítólevél minden magyar anyanyelvű számára jelképes dokumentum. Latin nyelven írták - ez az európai kapcsolatoknak és kultúrának a jele. Megjelennek benne az első magyar szavak, a mogyoróbokor, a körtefa, a Fehérvárra menő hadi út: magyarságunk jelen van ebben az oklevélben. S mindez Krisztus jelével, az oszthatatlan Szentháromság nevében történik: elválaszthatatlan az alapítás ténye a kereszténységtől.
