Csodálatos Gemenc! Sokszor halljuk ezt a mondatot, s amire gondolunk: az erdő buja növényzete, a vad, a madarak, ami tényleg csodálatos.
De a gondolatokból rendre kimarad az ember. Pedig a közhiedelemmel ellentétben a gemenci ártéri erdő nem őserdő, emberi kéz hozta létre, s óvta, védte, gondozta évszázadokon keresztül. Tartamos erdőgazdálkodást végzett annak érdekében, hogy a mindenkor itt élő ember unokáinak is rendelkezésre álljanak „Gemenc kincsei”.
(…)
A védgáton belül az erdőben télen dolgoztak a parasztok. Az erdőben, a Dunán éltek időlegesen vagy állandóan az erdészek, vadászok, halászok, méhészek, hajómalmosok, hajósok. Nemcsak a foglalkozások voltak sokszínűek, sokféle népcsoport, nemzetiség élt a területen. Éltek itt magyarok, horvátok, szerbek, svábok, zsidók, cigányok évtizedeken, évszázadokon keresztül békében, kiegészítve egymás tudását.
A sokféle foglalkozású, nemzetiségű ember együtt, egymásra utalva élt a folyón, folyó mentén az erdőben. A méhészek hetekre kitelepültek, a kitermelt fa hajón történő szállításával foglalkozók egy-egy hétig tanyahajón, a halászok ideiglenesen kunyhóikban éltek. Esténként a hajómalmosok is kikötöttek, télen a holtágakba húzódtak. Az erdészek, vadászok az erdőben építették fel házaikat, a teknővájók kunyhóikban éltek az alapanyagként szolgáló fa közelében, a szatócsboltok az erdő szélén a kereskedelmi utak csomópontjaiban működtek.
Étkezésük alapjait az „erdő kincsei” adták. A hagyományos (nemzetiséghez, foglalkozáshoz kötődő) főzési módok vegyültek, kiegészültek. Ennek leghatásosabb példája a bajai halászlé. A hajómalmosok gyakran vacsoráztak a halászok kunyhóinál. Szégyellték, hogy mindig a halászok adják az ételt, így a hal belsőségeivel (később tojással) tésztát gyúrtak, ezzel egészítették ki a halászlét.
Természetesen az ételek az évszázadok során változtak, beépültek az újvilágból hozott növények, azok termései (paprika, paradicsom, burgonya stb.). Senki sem tekinti ezeket „tájidegennek” és ma már a vadat sokszor szarvasmarhával, sertéssel, a fácánt, foglyot csirkével, pulykával helyettesítik, de az alapok megmaradtak. Dolgos, takarékos nép élt és él az ártéren, annak peremén, ételeik is gyorsan elkészíthetőek és ízletesek. A hétköznapi étkezés általában egy tartalmas levesből, s tésztaféléből állt, de nagyon sok halat, gombát fogyasztottak. Ezekből az ételekből válogattunk egy csokorra valót.
