A négy éve tartó náci megszállás utolsó napjainak hiteles krónikája elevenedik meg az olvasó előtt. A könyv szerzői kitartó nyomozás során kutatták fel a "francia, amerikai, angol és német szereplőket, akik maguk is részt vettek Párizs felszabadításának drámai eseményeiben". 800 emberrel készítettek interjút, s közülük 536-nak az élményeit bele is szőtték a történetbe, s így szinte óráról órára, utcáról utcára haladva követhetjük nyomon a szövetséges haderők bevonulását, akik az egyszerű párizsi emberekkel és a francia ellenállókkal együtt szabadítják fel a várost.
A háború egyik legnagyobb csodája, hogy Párizs emlékművei, épületei szinte teljesen sértetlenek maradtak. Hitler, aki többször felteszi a kérdést vezérkari főnökének: "Ég-e már Párizs?", kiadja a parancsot, hogy "Párizst romhalmazzá kell változtatni, mielőtt a szövetségesek kezére kerülne".
Bár a német megszállás évekig bilincsbe verve tartotta a világ legszebb városának szellemét, a dicsőség napja végre elérkezett. 1944. augusztus 25-én Párizs felszabadult.
