Sztálin lánya, Szvetlana Allilujeva már származásánál fogva is megérdemli a különleges figyelmet, hiszen 1926-ban született, 27 éves volt, amikor meghalt az apja, tehát bőven szerezhetett „élményeket" a nagy grúz vezér környezetében. Szvetlana esetében azonban a további életút is olyan változatos és izgalmas, hogy a lány, kilépve apja árnyékából, mint disszidens szovjet polgár, számtalan házasságot, szerelmi és politikai drámát megélt asszony is méltó a figyelmünkre.
Ami Szvetlana fiatalkorából különösen izgalmas: milyen pozitív képet őrzött „gondos és gyöngéd" apjáról, hogyan reagált a legközelebbi családi barátok „eltűnésére", édesanyja öngyilkosságára 1932-ben, és általában hogyan zajlottak a legmagasabb rangú szovjet pionírlány hétköznapjai. Sztálin halála, illetve a hruscsovi fordulat után Szvetlánát nem bántják (óvatosságból azért anyja nevét veszi fel), 1967-ben mégis úgy dönt, elhagyja a Szovjetuniót. A lépés világszerte nagy figyelmet kelt, Szvetlana személye szimbolikus jelentőségűvé növeszti ezt a tettet, pedig az asszonyt a politikai indokok mellett ugyanannyira mozgatja a személyes sértettség és a férje elvesztése miatt érzett fájdalom. A következő évtizedekben Szvetlana aztán amerikai állampolgár lesz, amerikai férjjel és amerikai gyermekkel (akit 44 évesen szül), később hazavágyik a Szovjetunióba, majd ismét elmenekül – három földrészen, több vallás és politikai hit követőjeként, egymást váltó féljek oldalán telik élete, amely minduntalan érintkezésbe kerül az elmúlt évtizedek legfontosabb eseményeivel is.
Martha Schad német történész nem pszichologizál túlzottan, mégis érezteti, milyen teher volt Szvetlánának ilyen apával, majd helyzetéből adódóan a nagypolitika reflektorfényében élni. Az asszony személyisége, életútja rendkívül érdekfeszítő, s élettörténetét mint kordokumentumot is feltétlenül érdemes elolvasni.
