Néhány véletlenül megmaradt bástya, falomladék, hajdani várkút, hegy tetején árválkodó rom - mi mindenről tud mesélni!
Nagy mesemondó Mikszáth Kálmánunk a múlt század végén gyűjtötte össze ezeket a meséket, legendákat, és persze hozzájuk adta a maga könnyedségét, tekintélyt előszeretettel megfricskázó, csúfolódó jókedvét. Még ha nem is tudjuk pontosan, hol vannak ma már ezek a várak, akkor is élvezettel olvassuk a meséket: a mi történelmünkről szólnak. Hol IV. Béla bukkan föl bennük, hol Károly Róbert, hol Nagy Lajos, hol meg a törökverő Hunyadi János. De még régebbi időkről is meséltek Mikszáthnak a kövek, a honfoglalás előtti korról, népekről, akik itt éltek, építkeztek, harcoltak és haltak meg a mi földünkön. És talán a legszebb, amire ezek a mesék tanítanak: ragaszkodjunk ehhez a tájhoz, a földhöz, a fához, az éghez, a naphoz, mondjuk ki a nevét akár magyarul, akár szlovákul, akár románul vagy szerbül. Hiszen az emberi gonoszság mind elpusztult, de a táj, a folyó, a kő mindig megmaradt.
És most szól hozzánk Mikszáth nyelvén.