Vannak kérdések, amelyekre még ma sem találtuk meg a válaszokat. Az egyik legfájóbb az, hogy az 1917-ben megjelent modern kommunizmus miért ment át szinte azonnal véres zsarnokságba?
És tegyük hozzá az iker-kérdését is: miért maradt az végig, az utolsó percig? Innentől persze már csak szaporodhatnak a kérdések, amiket Stéphane Courtois annak idején feltett, és amelyekre igazából még mindig nem ismerjük a választ. Hogyan nőtt ki ebből a társadalmi utópiából az, amivé aztán a szemünk előtt lett? E kérdést az idősebb generáció nevében tettem fel, hiszen például e sorok írójának életéből az első 45 évet vette, rabolta el a kommunizmus (bárminek is nevezték azokat a rendszereket, vagy azok egyes szakaszait maguk a kommunisták). Ebben a könyvben részben a benne élt, majd azt túlélő hangulatait, visszaemlékezéseit is megtalálják majd, de csak nagyon-nagyon kicsi részben. Igyekszem majd tárgyilagos maradni, ami nem mindig lesz könnyű sem az írónak, sem az olvasónak.
Kérdés kérdést követ: vajon ezt akarták-e Marx, Engels és követőik? Ezt, ami a "szocializmus" - vagy amit Ázsiában és Kelet-Európában annak neveztek, de amit e könyvben egyszerűen csak kommunizmusnak fognak hívni - meg nem valósult gyakorlatában még igazságosnak is tetszett? Különben ezért követték oly sokan az eszmét. Vajon törvényszerű-e, kérdezzük most, hogy egy ilyen szép (?) eszme véres rezsimek születésébe torkolljon, és azok évtizedeken keresztül, vagy netán egy teljes évszázadon át ejtsék kétségbeesésbe nemcsak a benne élni kényszerülőket, hanem a külvilágot is?
