Miképpen illeszkedett Magyarország hétszáz éven át az európai kultúrába? Ezt vizsgálta másfél évig jelentkező beszélgetéseiben A magyar művelődés századai című rádióműsor. A vizsgálódás széles körű volt: irodalom, zene, építkezés, iskola, a mindennapok kultúrája egyaránt tárgya volt 13 tudós "nyájas beszélgetéseinek" (Rotterdami Erasmus szavaival jellemezte a művelődéstörténeti sorozat kitalálója, Nemeskürty István is könyve műfajét!. Így nemcsak a régi magyar irodalom alkotásai szemléltették kultúránk adott helyzetét, nemcsak a zene - amit a könyv természetesen nem tud hallhatóvá tenni -, hanem sok más is. Például így:
"- Ha egy inkább szürkésfehérbe, mint angoyn színesbe öltözött diák elment az egyetemre, Bolognába vagy Párizsba: hová ült le?
- Hová? Rendszerint arra, amit magával vitt. Hogy mit vitt magával? Padot természetesen nem, ez körülményes lett volna, hanem, és ezt nem mástól tudjuk, mint magától Dantétól, zsúpszalmát vitt. Egy nyalábbal, amit azután a magiszter előtt elhelyezkedvén, maga alá rakott, és azon üldögél végig. Ezért nevezték el Párizsban a diáknegyed egyik utcáját Szalma utcának. Ezekből a zsúpszalmán üldögélő diákokból lettek a tizennegyedik század krónikaírói.
- Az élet minőségének fokozatos megváltozásához vezetett a reneszánsz szélesebb körben való elterjedése. Hogyan élt a magyar későközépkorban egy gyermek?
- Erről elég sokat tudunk. Minden műhelyben oktatás folyt. A polgári gyerekeket az iskolában megtanították számolni és a betűvetésre. A nemesi gyerekek főrangú udvarokban nevelkedtek. Mindenki megtanulta, amire szüksége volt."
Nem lehet jövőt építeni múlt nélkül - mondja Nemeskürty István, s a jövőépítést szolgálja a magyar művelődés régebbi századainak faggatása is.
