„Tudomásul kell tehát vennünk – bár tisztában vagyok vele, hogy ez nem mindenkinek könnyű, sőt, vannak, akik eltökélten nem akarják tudomásul venni –, hogy létezik egy önálló, vagy legalábbis ebben a tekintetben önálló magyar hagyomány, amelynek megvan a maga mondanivalója a Karácsonyról, és ez legalább olyan súllyal van jelen a betlehemes játékaink szöveganyagában, mint a közvetlen bibliai tradíció. Ezt az ügyet lehet szeretni, lehet nem szeretni, lehet mérgelődni miatta, lehet agyonhallgatni, de a tény akkor is tény marad.” (Karácsony a magyar csillagos égen)
Az égi fény újjászületésének, illetve testet-öltésének magasztos eseménye után viszont a serkentés válik fő feladattá, ezt a regölés harsány bőség- és termékenységvarázsló megnyilatkozásai hivatottak teljesíteni. Sarkított fogalmazásban: a betlehemezők az óév rendberakásán fáradoznak, míg a regölők az új év indítására, jótékony energiákkal való feltöltésére vállalkoznak.” (Mondjunk új örömet!)