Paulus Zacchias (1584–1659) nevét a törvényszéki orvostan megalapozójaként tartja számon a szakirodalom, de sok művelt kortársához hasonlóan polihisztor volt maga is: nemcsak orvostudománnyal és joggal, hanem költészettel, festészettel és zenével is foglalkozott. Fő műve, amely eredetileg 1621 és 1635 között folyamatosan, több vaskos kötetben látott napvilágot, a korabeli orvos- és jogtudomány jóformán valamennyi kérdését tárgyalja. Magyar László András bőséges és szórakoztató jegyzetanyag kíséretében itt a hatalmas munka szexualitásról szóló fejezeteit adja közre.
A kötet igazi kuriózum. A szerző – természetesen a gyermekáldással kecsegtető közösülési módozatok népszerűsítésének tisztes szándékával – meglehetősen szabadon ír kora szexuális szokásairól, a különböző pozitúrákról, eltévelyedésekről, perverzitásokról, s ez önmagában is érdekes
olvasmány és kultúrtörténeti csemege, a mű azonban több ennél: kompendium, a XVIIII. században is már bő kétezer éves szakirodalom összegzése.
A szöveget élvezetes magyarázatokkal bevezetett gazdag illusztrációs anyag – Leonardo da Vinci-, Carracci-, Rembrandt-metszetek – egészíti ki.
