A történelemnek a magyar olvasóközönség által kevéssé ismert, drámai feszültséggel, izgalommal teljes lapjait eleveníti fel ez a mű: az olaszországi fasiszta diktatúra összeomlását.
Feleleveníti a szó szoros értelmében: az olvasó szeme előtt egy borzalmas – mert valóban megtörtént – tragikomédia jeleneteiként peregnek le az események:
Olaszország csatlakozása a Szovjetunió elleni rablóháborúhoz, a két vesztésre álló diktátor, Hitler és Mussolini marakodásai, a Duce elleni összeesküvés érlelődése, Mussolini letartóztatása, Skorzeny „hőstette”: Mussolini kiszabadítása, majd a német megszállás és a „salói köztársaság” véres és szégyenteljes hónapjai, s végül a nép igazságos bosszújának beteljesülése. A szerző nem törekszik arra, hogy hosszadalmas történelmi elemzésekkel adjon tudományos hitelt művének, de a párbeszédek, az események megjelenítése – noha olyan izgalmasak, fordulatosak, mintha írói fantázia szüleményei lennének – mindvégig híven követi a történelmi forrásokat.
