A XX. század egyik leghíresebb – előtörténetét tekintve hírhedtnek is mondható – erotikus műve. Kiadók a világ minden táján buzgón tűzik „betiltott klasszikusok” címet viselő sorozatok élére. Az 1926-ban, a szerző halála után egy évvel megjelenő regény egy örömlány, vagy inkább örömasszony, Teresa és három lánya históriáját regéli el. Mauricette, Charlotte és Lili úgyszintén a legősibb női mesterség művelői. Erről maga az első személyben nyilatkozó szerző igyekszik meggyőzni olvasóját – kétségkívül sikeresen! –, miként arról is, hogy műve nem regény, hanem a valóság hű képe. Huncut, aki rosszra gondol! – tartják a franciák. A négy hancúrozó hölgy mégoly színesen megjelenített története azonban nem volna elég ahhoz, hogy világhíressé tegye szerzőjét. Pierre Louÿs regényének az izzó és képzeletgazdag leírások mellett a jellem- és korrajz is vállalt célja és erénye, s ezt maradéktalanul teljesíti is. Ez emeli a művet a nagy klasszikusok, erotikus remekművek közé.
