Az indai-bengáli költő A növekvő hold versciklusát maga fordította ( egyéb költeményeivel együtt ) angolra. Az eredetileg kötött, zenei formájú versek az átültetésnél kapták azt a szélesen lüktető szabadversformát, amelyet a magyar műfordító is követ. Tagore lírájában a buddhista panteizmus, a világszemlélet mindent átlelkesítő spiritualizmusa, és a századforduló európai szimbolizmusa találkozik össze. Az összefüggések, az inkább csak megsejthető titkok színes szövedékeként jelenik meg nála a létezés.
Magányban töltött gyermekéveinek emlékét idézi fel a versciklus. A finom hangulatú költemé-nyek a gyermek születésének, az élet tudattalan első éveinek rejtelmeiről szólnak. Két alapvető vershelyzetet alkalmaz: hol a gyermeke fölé hajló szülő szavát, hol a saját emlékebe vissza-
révedő költő hangját halljuk. A gyengéd, érzelmes merengés során minden jel – a gyermek álma, mosolya, mozdulata, meseszerű képzeletvilágának szökellése – jelképes értemet kap: a
természet egyetemes jelenéseinek tükröződésévé válik.
