- Bulkin, mennyit adsz a revolverért? . . .
- Vidd innen. Bolondnak való az ilyen . . .
Gyöngyház markolatú fegyver. Az öregapám sem hallotta még.
A pisztoly csakugyan különös egy portéka volt. Legalább is erre Nyugaton, Pomacban, a Cornet-River-partján, ahol az emberek nem csecsebecsének hordják magukkal a pisztolyt. Gyöngyházzal díszített, kékes-fekete, apró ismétlőpisztoly volt, díszes cirádákkal a csöve körül.
Fred Bulkin igazán szerette kihasználni vendégei gyengéjét, ha ezek egy korty italért, pénz híjján, áron alul elkótyavetyélték valamijüket, de ilyen semmirevaló, városi holmit nem tart a házában.
- Szívtelen kutya vagy Bulkin!
- Csak te ne jellemezz engem Austin: több vér szárad a kezeden, mint mocsok.
Bátor ember lehetett Bulkin, a vendéglős, ha így mert beszélni Austin Longgal, mert ez, közel két méter magas, szélesvállú, vasgyúró volt, olyan arccal, amilyent csak álmában lát az ember, amikor sokat vacsorázott.
(részlet)
