A kereszt szimbólum, amelynek különböző formái majdnem mindenütt, és az emlékezetes legősibb idők óta fellelhetőek. Ily módon távolról sem kizárólag a keresztény hagyományhoz tartozik, mint azt sokan tévesen képzelik. Sőt, úgy tűnik, hogy a kereszténység – legalábbis külső és általában elfogadott vonulatában – a kereszt szimbolikus jelentőségének meglátása tekintetében valami lényegeset elveszített. Tulajdonképpen már kizárólag egy történelmi esemény szimbólumaként kezelik. Holott a két szempont egyáltalán nem zárja ki egymást; a második valójában az első következménye (…)
Az összes történelmi eseményben felfedezhető szimbolikus arculat teljesen félreérthetetlenül a „szakrális történetet” képező eseményeknél tűnik elő. Ily módon Krisztus életének is minden eseményében a legközvetlenebbül ismerhető fel. Nincs ok tehát amiért – merő koholmányként kezelve – el kellene vetnünk eme események valódiságát, hanem éppen ellenkezőleg, az is nyilvánvalóvá lesz, hogy ezeknek az eseményeknek pontosan azoknak kellett lenniük, amik voltak, és nem lehettek volna mondjuk valamelyest mások. Nyilván nem lehet szakrális jelentőséget tulajdonítani valami olyasminek, ami minden transzcendentális perspektívát nélkülöz. Különösen, ha Krisztus halt meg a kereszten, elmondható, hogy ez annak a szimbolikus jelentőségnek az értelmében történt, amit a kereszt magában hordoz, és amivel az összes hagyomány mindig is tisztában volt.
A mű 1995-ben jelent meg először magyar nyelven a Hagyomány és Transzcendencia Iskolája kiadásában. Fordította Baranyi Tibor Imre. A jelen kiadás a mű második, javított és átdolgozott kiadása.
