Tartalom
MEGNYITÓ BESZÉD........................................................14
Stuttgart, 1919. augusztus 20.
A Waldorf-iskola mint kulturális tett. A Waldorf-iskola, mint
az egység iskolája. A kompromisszumok szükségszerűségéről.
Iskola és politika. A bolsevista iskolák, mint az oktatásügy
temetői. Az iskola republikánus irányítása. A pedagógiai
kurzus felosztása: általános pedagógia, metodika, gyakorlatok. A Waldorf-iskola nem világnézeti iskola. Az antropozófia
i és az oktatás; a vallásoktatás. A tanár szükséges tulajdonsággal: érdeklődés a világ iránt, lelkesedés, a szellem rugalmassága, odaadás.
ELSŐ ELŐADÁS................................................................18
Stuttgart, 1919. augusztus 21.
A nevelés feladatának erkölcsi-szellemi aspektusa. A Waldorf-iskola megalapítása, mint „ünnepi tett a világ rendjében". A mai kultúra az ember egoizmusára irányul: a halhatatlanság kérdésének példája. A nevelés annak folytatása,
amit „felsőbb lények a születés előtt tettek". A „születés előtti
nevelés " problémájáról. Két páros hármasság kapcsolódása
a földi létbe való leszállás során: szellem-ember, életszellem, szellem-én illetve tudati lélek, értelmi vagy kedélylélek, érző lélek (lelki-szellemi) kapcsolódása az asztrál-, az
éter- és a fizikai testhez illetve az ásvány-, a növény- és az állatvilághoz (testi-szervezeti oldal). A lelki-szellemi oldal
összehangolása a testi-szervezeti oldallal, mint a nevelés feladata: 1. a légzés harmonizálása az idegi-érzékelési folyamattal; 2. az ébrenlét és az alvás közötti helyes ritmus megtanításával. A tanár és a gyermek közötti belső spirituális
kapcsolat jelentősége.
MÁSODIK ELŐADÁS...........31
Stuttgart, 1919. augusztus 22.
Antropozófiai világismereten alapuló pszichológia, mint a
tanítás alapja. A modern pszichológia üres fogalmairól. A
képzelet és az akarat központi jelentősége. A képzet képi jellege: a születés előtti dolgok tükröződése. Az akarat, mint a
halál utáni szellemi-lelki valóság csírája. A születés előtti
valóság képzeti tartalmakká való átalakítása az antipátiaerők által; ezen erők emlékezetté és fogalom-alkotássá való
fokozása. Az akarat szimpátia-erőinek fantáziává és imaginációvá való fokozása. A vér és az idegek: az idegek materializálódásra való hajlama; a vér szellemiesedésre való hajlama. A szimpátia és antipátia egymásra hatása az agyban, a
gerincvelőben és a szimpatikus idegrendszerben. Az ember
hármas tagozódása: fej-, mellkas- és végtag-rendszer. A
három tag egymásra hatása, illetve viszonyuk a kozmosszal
Az akarat illetve a képzetalkotás megformálása a pedagógiában.
HARMADIK ELŐADÁS...........................................47
Stuttgart, 1919. augusztus 23.
Átfogó áttekintés a világegyetem törvényeiről, mint a tanárság alapja. Az ember-lény kettős tagozódása, mint a mai pszichológia nagy tévedése. Az erőmegmaradás félrevezető
törvénye; új erők és anyagok képződése az emberben. Az elhalás megragadása a természetben az értelem által, illetve a
keletkezés megragadása az akarat által. Az „ én élmény testi
alapjáról. A szabadság mozzanata az érzéklettől mentes gondolkodásban. A természet az ember nélkül: az elhalás veszélye. Az emberi holttest fermentáló funkciója a Föld fejlődésében. Halálhozó erők működése az (elhalt) csontrendszerben és az (elhalóban lévő) idegrendszerben, illetve életadó erők működése a vér- és az izomrendszerben; az angolkorról (rachitis). A csontok „geometrizálása". A geometria, mint a kozmikus mozgások tükröződése. Az ember, nem, mint a világ történéseinek nézője, hanem azok "színtere". Új anyagok és erők létrejötte a vér és az idegek érintkezése által
A tudományos módszertanról: posztulátumok univerzális definíciók helyett.
NEGYEDIK ELŐADÁS.....................................................64
Stuttgart, 1919. augusztus 25.
Az érzés és az akarat viszonya. A kilenctagú ember, mint
akarattal bíró lény; az akarat megnyilvánulási formái az emberi lény egyes lénytagjaiban - a testben: ösztönként a fizikai
testben, hajtóerőként az étertestben, vágyként az érző testben; a lélekben: az akarat motívumként való felvétele az
„én "-be; csíra-szerűen a szellemben: kívánságként a szellemében, szándékként az élet-szellemben, elhatározásként a
szellem-emberben. A pszichoanalízis a bennünk rejlő „másik
ember" tudat alatti akaratának nyomában. Az intellektualizmus, mint elöregedő, az érzés, mint születő akarat. A szocialista nevelésről. Az érzés és az akarat kiformálása a nevelésben: az érzés ápolása nem tudatos ismétlés által, az akarat
ápolása illetve az elhatározás erejének növelése tudatos ismétlés által. A művészi gyakorlás jelentősége ebben az összefüggésben.
ÖTÖDIK ELŐADÁS................................................ 80
Stuttgart, 1919. augusztus 26.
A három lélek-működés egymásra hatása. A megismerés és
az akarat, az antipátia- és szimpátia-folyamatok összekapcsolódása a látás működésében; az embernek az állatokhoz
képest erősebb elkülönülése a környezettől. A gondolkodás illetve az akarat kölcsönös egymással való áthatottságának
szükségességéről. A világtól való elkülönülés a rátekintésben,
világhoz való kapcsolódás a cselekvésben. Az animális,
impatikus" ösztönök leküzdése erkölcsi ideálok beépülése
által A lélek-működések egymásba áramlása. Brentano es
Sigwart vitájának példáján az ember objektív ítélőképességéről. Az érzés, mint visszafogott megismerés és visszafogott akarat: az akaratban illetve a gondolkodásban rejlő
szimpátia illetve antipátia megnyilvánulása. Az érzés létrejötte a testben a vér és az idegek érintkezése által, a szem és a fül példáján. Wagner és Hanslick vitája az érzésről és a
megismerésről a zenei hallásban. A mai pszichológia téves
nézetei az érzékek tanának példáján. A kantianizmus tévedései.
HATODIK ELŐADÁS.............................................. 93
Stuttgart, 1919. augusztus 27.
Emberszemléletünk területei. Előbb lelki oldaláról vizsgáltuk az embert, legvégül testi oldaláról vizsgáljuk majd, most pedig szellemi nézőpontból: tudatállapotok. A gondolkodó megismerés, mint teljesen tudatos, éber tevékenység; az érzés, mint félig tudatos, álmodó tevékenység; az akarat, mint tudat alatti, alvó tevékenység. Az álmodozó illetve a
tompa felfogású gyerekekkel való bánásmód. Az „én" teljesen éber élete csak a világról alkotott képben lehetséges, a valós világban nem. Az „én" élete a lélek-működésekben:
képszerű-éber a gondolkodó megismerésben, álmodó és tudat alatt inspirált az érzésben, alvó és tudat alatt intuitív az akaratban. A lidércnyomásról. Az intuíciók felszínre törése
Goethe „ Faust "-jának példáján. Az intuitív akarat szorosabb kapcsolódása a képszerű megismeréshez az inspirált érzéssel szemben. A fej elkülönül az alvó akarattól.
HETEDIK ELŐADÁS.............................................107
Stuttgart, 1919. augusztus 28.
Az ember szellemi vonatkozásban: a tudatállapotok bemutatása. A felfogásról. Az életkor előrehaladtával csökken test szellem-befogadó képessége. A gyermek érző akaratától az
agg ember érző gondolkodásáig. A tisztán lelki oldal megfigyelése a felnőtt embernél; a szabadság mozzanata. Az érzés leoldása az akaratról, mint a nevelés feladata. Az érzet lényege: a mai pszichológia téves nézetei, Moriz Benedikt helyes felismerései. A testfelszín, mint az érzékelő-terület alvó-álmodó természete: az érzékletek akarati-érzésbeli természete. A gyermek és az agg ember érzékelésének különbözősége. Ébrenlét, álmodás és alvás az ember térbeli felépítésében: a periféria és a belső rész alvó-álmodó, a közöttük elhelyezkedő idegrendszer éber. Az idegrendszer viszonya a lelki-szellemi területhez: űrképződés folytonos elhalás által. Alvás és ébrenlét az ember időbeliségének vonatkozásában: felejtés és emlékezés.
NYOLCADIK ELŐADÁS........................................ 122
Stuttgart, 1919. augusztus 29.
A felejtés illetve az emlékezés folyamatainak összehasonlítása az elalvás, illetve a felébredés folyamataival, az alvászavarok példáján. Az emlékezés folyamata. Az emlékezőképesség és az akarat nevelése a szokásokra való hatás által.
Az emlékezet erősítése intenzív érdeklődés keltése által. Az emberi természet megragadása egyrészt tagolás, másrészt egységben való látásmód által. A tizenkét érzék. Az „ én "-
érzékről és a másik ember „én"-je (megismerőfolyamat) illetve a saját „ én " érzékelése (akarati folyamat) közötti különbségről. A gondolat-érzékről. A tizenkét érzék tagozódása
akarati (tapintás-érzék, élet-érzék, mozgás-érzék, egyensúlyérzék), érző (szaglás, ízlelés, látás, hő-érzék) illetve megismerő érzékekre („ én "-érzék, gondolat-érzék, hallás, beszédérzék). A világ ízekre bontása a tizenkét érzék által; az újraösszerakás az ítéletalkotásban. A szellem megragadása a tudatállapotok (ébrenlét, alvás, álmodás), a lélek megragadása az élet-állapotok (szimpátia, antipátia), a test megragadása a
karma-állapotok (gömb-, holdsarló-, vonal-forma) által.
KILENCEDIK ELŐADÁS. ..........................................135
Stuttgart, 1919. augusztus 30.
Az élet első három hétéves szakasza. A logikus gondolkodás három tagja: következtetés, ítéletalkotás, fogalomalkotás. A következtetés csak a teljesen éber életben él egészségesen; az ítéletalkotás alászáll az álmodó, a fogalomalkotás pedig az alvó lélekbe. A lelki szokások kialakulása az ítéletalkotás módja által. Az alvó lélekbe alászállt fogalmak kihatása a
test felépítésére, különösen a mára olyannyira uniformizálódott fiziognómiákra. Élő fogalmakra van szükség: jellemezzünk definiálás helyett. Változó illetve szilárd fogalmak. Az emberről alkotott idea felépülése. A gyermek tudat alatti alap-hangulata (1) az első hét életévben: „ a világ jó" ezért utánzásra méltó; a születés előtti múlt impulzusai (2) a második hétéves életszakaszban: „ a világ szép élet a művészetekben; a jelen élvezete (3) a harmadik hétéves életszakaszban: „a világ igaz", tudományos oktatás; jövő-impulzusok.
TIZEDIK ELŐADÁS.................................................. 148
Stuttgart, 1919. szeptember 1.
A gömb-forma alapvetése a test három tagjában: 1. fej (csak testileg) - a gömb-forma teljességében látható; 2. mellkas (testileg-lelkileg) - csak holdsarló formájú gömb-töredék
látható; 3. végtagok (testileg-lelkileg-szellemileg) - csak gömbsugarak láthatók. A fej és a végtagok, mint az intelligencia, illetve a világ-akarat megnyilvánulásai; a csöves és a lapos
csontokról ebben az összefüggésben. A koponya, mint módosult gerincoszlop. A csöves csontok, mint kifordított fejcsontok. A fej-gömb, a mellkas-gömb, illetve a végtag-gömb
középpontja. A fej és a végtagok összefüggése a világ-mozgásokkal. A világ-mozgások utánzása a táncban, és ennek átvitele a zenébe. Az érzékletek, illetve a plasztikus és a zenei
művészetek összefüggésének eredete. Test, lélek és szellem összefüggése a fej-, a mellkas- és a végtag-gömbbel. A 869. évi zsinat: a katolikus egyház, mint a természettudományos
materializmus okozója. A fej kialakulása az állatvilágból. Az ember és a világmindenség közötti összefüggés érzésének jelentősége a tanár számára. Pedagógia, mint művészet.
TIZENEGYEDIK ELŐADÁS ...................................... 162
Stuttgart, 1919. szeptember 2.
Az ember testi lénye a lélek és a szellem világának vonatkozásában: a fej - kifejlett testiség, álmodó lélek, alvó szellem; mellkas - éber test és lélek, álmodó szellem; végtagok - éber, de még kifejletlen a test, a lélek és a szellem. A nevelő feladata ebből a nézőpontból: a végtag-ember kifejlesztése, a mellkas-ember részleges kifejlesztése, a fej-ember
felébresztése. A nyelv nevelő hatása („ a nyelv géniusza") a korai gyermekkorban, illetve az anyatej nevelő hatása („a természet géniusza") a legkorábbi gyermekkorban: az alvó
emberi szellem felébresztése. Az intellektus felébresztése az akarat művészeti foglalkoztatása által az általános iskolás korban. A nevelés hatása a gyermek növekedési erőire: a túlzott emlékezeti igénybevétel fokozza, a túlzott fantázia-igénybevétel gátolja a növekedést. Fontos, hogy a tanár nyomon kövesse a gyermek testi fejlődését az évek során, és értelmetlen a sokhelyütt szokásos gyakori tanár-váltás. Emlékezeti-, illetve fantázia-gyerekek.
TIZENKETTEDIK ELŐADÁS .................................... 174
Stuttgart, 1919. szeptember 3.
A fizikai test és a környezet kölcsönhatása. Az ember testi
felépítése: a fejből kiinduló animális formák folytonos legyőzése a törzs- és a végtag-rendszer által; a gondolatok, mint ezek érzékfeletti megfelelői. A törzs-rendszer kapcsolata a növényvilággal. Az ember légzése, mint a növényi asszimiláció ellentétes folyamata. A növény-lény kibontakozása az emberben, mint betegség okozója. A növényi környezet, mint az összes betegség képe. Az ember táplálkozási folyamata, mint növények táplálék-égetési folyamatának középső szakasza. A légzés, mint „antinövényi' folyamat. A légzés és a táplálkozás, illetve a test és a lélek kapcsolódása. A jövő orvoslásának illetve higiéniájának feladata; a mai orvostudomány a bacilusok nyomában. A végtag-rendszer kapcsolata az ásványvilággal. Az ásványok folytonos feloldása a végtag-rendszer által; cukorbetegség, köszvény és hasonló betegségek, mint a kristályosodási folyamat kezdetei a testben.
Az „ én" élete az erőtestben. Az emberi test feladata: az ásványok feloldása; a növényvilág ellentétbe fordítása; az állatvilág átszellemítése.
TIZENHARMADIK ELŐADÁS .................................. 186
Stuttgart, 1919. szeptember 4.
A végtag-ember kialakulásával (kívülről befelé) ellentétes irányú a fej-ember kialakulása (belülről kifelé). Az ember, mint a szellemi-lelki minőség „ duzzasztóműve "; a szellemi-lelki folyamatok felszívó hatása. Fölösleges matéria képződése (zsírképződés) a mellkas-has-rendszerben; ennek felélése a végtag-rendszerben működő lelki-szellemi folyamatok
által. A szellemi-lelki tartalmak feltorlódása a fejben, illetve ezek „visszacsorgása" az idegpályák mentén. Az élő-organikus szervezet nem ereszti át a szellemet; a csontos-idegi,
fizikai-halott szervezet szellem-áteresztő. A szellem túlnyomó tevékenysége testi munka közben, a test túlnyomó működése szellemi munka során. Értelmetlen, illetve értelmes külső tevékenység, és ezeknek az alvásra gyakorolt hatása; a tornáról és az euritmiáról ebben az összefüggésben. Túlzott sporttevékenység, mint „gyakorlati darwinizmus". Álmatlanság, mint a túlzott szellemi-lelki munka, illetve álomittasság, mint a túlzott testi munka következménye; a „ vizsgára való magolás" értelmetlenségéről. A gondolkodó tevékenység egészséges illetve egészségtelen módjai. A nevelő-szociális aspektus által kifelé szellemmel kell áthatnunk a munkát, a nevelő-higiénikus aspektus által pedig befelé vérrel kell átáramoltatnunk azt.
TIZENNEGYEDIK ELŐADÁS.....................197
Stuttgart, 1919. szeptember 5.
A testi hármas tagozódás. A fej hármas tagozódása feji, mellkasi (az orr, mint módosult tüdő) és végtagi részre (száj); a végtagok, mint módosult állkapcsok. A mellkas-törzs-rendszer a fej és a végtagok között: a felső mellkasi rész finom fejképző hajlama (gégefő és beszéd), illetve az alsó mellkasi rész durva végtagképző hajlama (szexualitás). Az általános iskola utolsó szakaszának tananyagával a fantáziára apellálunk; a Pitagorasz-tétel példája. A tanári lét feltételei: a tananyag áthatása érzésszintű akarattal, illetve a fantázia
elevenen tartása; a vaskalapos pedantéria, mint erkölcstelenség. XIX. századi nézetek a fantázia alkalmazásáról a pedagógiában; Schelling. A pedagógus mottója: fantázia, igazságérzet, felelősségtudat.
FÜGGELÉK.........................................207
„A Szabad Waldorf Iskola megnyitóünnepségén elhangzott
beszédből, Marié Steiner kísérő szavaival"
HIVATKOZÁSOK.................................214
